18.rész

-Ben.-mondtam és megfordultam
Ott állt előttem.A szőke hajával a csodás kék szemével,az édes mosolyával.Végig mértem a kidolgozott felső testét a tapadós pólójába.
-Rég láttalak!-mondta és megölelt
Vissza öleltem és bele fúrtam az arcom a mellkasába.Ben volt az első barátom,Ő volt az első szerelmem.Ő megérett engem de elköltöztek talán ha nem költöznek el még együtt lennénk.
-Igen rég.Hogy vagy?-kérdeztem
-Jól,most végképp!-mosolygott
Éreztem,hogy elpirulok.
-Gyere igyunk valamit!-mondta és megfogta a kezem
Az italpulthoz vezetett.Amikor óda értünk rendelt nekem egy martinit,magának meg egy vodkát.Átkarolta a vállam úgy sétáltunk vissza Eleanorhoz.
Amikor vissza értünk mosolyogva kivette a kezemből a poharamat majd bele kortyolt.
-Hé ezaz enyém!-mondtam
-Jaj,hagyd már!-mondta majd Ben felé fordult-Na és hogyhogy itt vagy?
-Haza jöttünk.-mosolygott-Vissza költöztünk.
-Az tök jó!Óda ahol régen laktatok?
-Nem.A ti utcátokba,a másik házat akkor eladtuk amikor elköltöztünk.
-Ja értem.-mosolygott vissza Eleanor
Sokáig beszélgettünk,közbe egyre több italt húztunk le.
-Menjünk táncolni!-mondta Ben
Mindannyiunk ittas volt kicsit,nevetgélve táncolni kezdtünk.Miközben nagyba táncoltunk valaki át ölelte a derekamat,megfordultam.Andrev állt mögöttem,mivel kicsit ittas mámorba voltam átöleltem a nyakát és együtt kezdtünk táncolni.
Nem tudom mért de magamhoz húztam és heves csókolózásba kezdtünk.Andrev végig húzta a kezét a hátamon le a popsim irányába,amit megmarkolt.Felnyögtem.Minden elsötétült előttem csak arra emlékszem,hogy Andrev-el nagyba csókolózunk.

Reggel amikor felkeltem egy számomra tök idegen helyen voltam Andrev mellett és nem volt rajtam ruha...Legszívesebben ott öltem volna meg magam helybe.Rá néztem Andrev-re aki mélyen aludt és ölelt engem.Behunytam a szemem és éreztem,hogy a sírás határán vagyok.
-Claire...-nyögte a fiú
Ránéztem,kicsit döbbenten bámult rám.
-Mért fekszel mellettem a szobámba?És mért vagyok meztelen?-kérdezte
-Szerinted?
-Úristen...-mondta
Bólogatni kezdtem és a hátamra feküdtem.
-Hányszor elképzeltem már ezt...De nem így!-sóhajtotta
Csöndbe feküdtünk az ágyán és néztük a plafont és csak reménykedtünk,hogy minden rendbe lesz ezután.