6.rész

Claire Bond 

Soha nem gondoltam volna,hogy egy ilyen  srác karjai között találok nyugalmat,mégis így történt.Amikor haza vitt össze szorult,hogy nem leszünk együtt aznap többet.Nagy nehezen elbúcsúztam tőle,amikor mentem az ajtó felé akkor észre vettem,hogy Andrev ott ül és engem vár.
-Szia!-mondtam
-Hol voltál?-kérdezte
Nem válaszoltam,nem is kell hiszen nem tartozók neki magyarázattal.Nincs köztünk semmi.
-Hol voltál?-kérdezte kicsit hangosabban
-Neked semmi közöd hozzá!-mondtam nyugodt hangon
-Megint ribancot voltál játszani?
-Hogy mit?Te hülye vagy!
-Mért mi ez ha nem ribanckodás!
-Neked ehez semmi közöd!Mit képzelsz te magadról?
-Hogy mit?
-Igen mit!!
-Elegem van azt!Vedd már észre ami vagy 500 kilóméterről is látható!
-Mit?-kérdeztem
-Ezt!.mondta és közelebb húzott magához
Megcsókolt.Fura volt,hiszen Andrev színte a testvérem és most csókolózunk.Mi ez ha nem fura?
Ellöktem magamtól.
-Mi a szart csinálsz?-kiáltottam
-Azt teszem amire vágytam már régóta!-mosolygott
Lehet,hogy várta a választ,de befutottam a házba ahol Missie-vel találtam szembe magam.Kicsit jobb állapotba volt és nem is vicsorgott.
-Hol voltál?-kérdezte
-Mért kérdezi ezt mindenki?-vágtam rá
-Mert mindenki tudja,hogy mindig valami bajt csinálsz! -mondta nagy képűen
Fel vontam a szemöldököm és felmentem a szobámba,bekapcsoltam a laptopom és felmentem Twittere.Várt egy üzenet a falamon amire nem számítottam:

@Andrev_Celvin:Kösz,hogy ilyen rendes vagy! @Claire_B. Mindig melletted álltam erre te úgy viselkedel velem,mint valami korccsal! -.-"

Sokáig csak néztem a tweet-ét,majd vissza írtam neki.
@Claire_B. :@Andrev_Celvin jobb ha tudomásul veszed végre,hogy nem körülötted forog a világ! Puszillak! xx

El kezdtem böngészni  a kezdő falon ahol megakadt a szemem egy ki íráson,Harry-től.

@Harry_Styles: Annyira birom amikor egy gyerek csak azért mer látott már pár pórnót már nagynak hiszi magát :D

Elnevettem magam,kész ez a gyerek!Mondjuk lehet,hogy nem is miattam írta ki.......

Este Missie áthívta Anne-t,aki nagyon mérgesen nézett rám.Hát bocs,hogy élek igérem többet nem fordul elő!
Az ágyamba azt hallgattam,hogy Missie a szobájába,hogyan siránkozik Anne-nak.Hát ha neki ez a legnagyobb baja.....

5.rész

Claire Bond 

Szombat reggel mindig nyugi van nálunk,de most hangos zokogásra keltem,elindultam megkeresni,hogy mi az Missie szobájából jött.Lassan benyítottam,olyan látvány fogadott,hogy elborzadtam,mégis kicsit boldoggá tett.
-Mi a baj?-kérdeztem érdeklődve
Missie lassan felnézett a szemével ölni tudott volna.A szeme tiszta vörös volt a sírástól,elkezdett felállni és egyre közelebb lépet hozzám,amikor pár centire volt tőlem megragadta a nyakamat és erősen elkezdte szorítani.
-Hogy mi a baj?Az a baj,hogy az a fiú akit szeretek téged követett be,úhy,hogy te nem is követted és nem is írtál neki semmit bíztatót se arra kérő,hogy kövessen vissza,mert ez minden álmod!!!-üvőltötte
Nem tudtam megszólalni,alíg kaptam levegőt.Nagy nehezen ellöktem a kezét hátrébb léptem.
-Ez legyen a legnagyobb bajod!Amíg nem utál a világon színte mindenki és a szüleid nem vesznek semmibe az állítólagosan tökéletese testvéred miatt!-mondtam komoly hangon és kisétáltam a szobából
Berohantam a szobámba és a telefonomhoz nyúltam.Magányosnak éreztem magam,azt akartam,hogy valaki szeressen majdnem felhívtam Andrev-t,de tegnap színte rám se nézet így hát elhívtam Harry-t.Soha nem gondoltam volna,hogy felhívom emiatt,hogy magányos vagyok.
Harry felvette a telefont pár csöngés után.
-Szia édes!-mondta
-Harry...-mondtam kicsit síros hangon
-Valami baj van?
-Igen!Segíts!
-Hogyan?
-Gyere értem kérlek!Nem bírom tovább!
-Mondd a címed és 10 perc múlva ott vagyok!-mondta
Lediktáltam a címem és elkezdtem felöltözni.Felvettem egy szakadt csőnacit,egy félvállas fekete pólót és egy fekete balerina cipőt. hajam gyors össze kötöttem,fel kaptam a telóm és már rohantam is.Mire kiértem Harry már ott állt és várt rám.Gyorsan beszálltam a kocsijába,aminek sötétített ablak volt.
-Szia!-köszöntem
-Szia!-mondta és megcsókolt
Persze vissza csókoltam,nem tudom mért de a csókjától máris jobb kedvem lett.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte mosolyogva
-Mindegy,csak kettesben legyünk!
-Akkor hozzám?
-Oké!Menjünk hozzád!-egyeztem bele és már indultunk is
Hamarosan óda értünk egy nagyon szép kertes házhoz.
-Most futás!-mondta és kipattant a kocsiból én is követtem
Rohantunk ahogy tudtunk,végül beértünk a házba.Bent hangos nevetésbe törtünk ki.Egymásra néztünk,majd Harry közelebb húzott magához és egy puszit nyomott az ajkamra.
-Egyébként mi volt a baj?-kérdezte komolyan
-Hosszú....
-Gyere a nappaliba!Ott elmesélheted!-mondta és a nappaliba húzott
Leültünk a kanapéra és csak néztük egymást.
-Na mi történt?-kérdezte
-Tudod  tegnap bekövették és a tesóm Missie megláttam és reggel észre vettem,hogy sír és óda mentem hozzá,hogy mi a baj.Ő leordította a fejem és elkezdett fujtógatni.Amikor kiszabadúltam mondtam neki,hogy ez legyen a legnagyobb baja az életbe,hogy nem követed be....-mondta és éreztem,hogy a könnyek szúrják a szemem
Nem tehettem róla,de sírni kezdtem,Harry átölelt és simógatta a hátam.Úgy érzetem mintha ő lenne minden bajom megoldása,minden fájdalom csökkeni kezdett és öntudatosan is bújtam hozzá.
-Semmi baj nem lesz!-búgta a fülembe
-Honnan tudod?-kérdeztem
-Mert amíg így a két karom közt tarthatlak akkor inden rendben lesz!-mosolygott nem tudtam rá válaszolni-Mindent megtetszek azért,hogy vére te is normálisan élj,nem pedig úgy,hogy a testvéred majdnem megöl.
Nem tudtam erre se válaszolni.Nem volt szó vagy mondat ami kifejezte volna amít éreztem a mondat után amit mondott.
Mivel nem tudtam válaszolni rá csak megcsókoltam,többet nem is tudtam volna tenni abba a helyzetbe.A csók után elmosolyodtam,mire ő megcírogatta az arcomat.
-Látod sokkal szebb vagy!-mondta
Lesütöttem a szemem és átöleltem a nyakát.
-Harry!-mondtam
-Igen?
-Köszönöm!
-Nincs mit!-ölelte át a derekam
Nem tudom mennyi ideig ölelkeztünk,de nem tűnt elégnem,azt akartam,hogy örökké így maradjunk.......

4.rész (+18-as rész saját felelősségre)

Claire Bond 

 Harry a csodás zöld szemeivel nézett rám,fura volt az egész hiszen nem is ismerem őt.
-Mit szeretnél?-kérdeztem
-Hmmm,azt inkább majd koncert után mondom,mert a rajongók lehet,hogy megvernének.-kacsintott rám és elment
A koncert elkezdődött,hát igen a banda egész jó volt.Ismerős volt.Aztán beugrott honnan Missie mindig ezt hallgatja és asszem a Göndörke a kedvence,mintha múltkor az ő képére nyálatzott volna...mennyire idegesítené ha megkapnám a számát.Meg kell szereznem!

A koncert végén a rajongók kaptak néhány aláírást és elmentek.A barátaim is elmentek,de mondták,hogy megvárnak a folyosón.
Vártam míg Harry meg nem érkezik,nem kellett sokáig várnom.
-Na kiváncsi mit  szeretnék?-mondta
-És te arra,hogy én mit?
-Hmm...na mit?
-A számod!
-Mért?
-Amire egy lánynak kell egy fiú száma!-kacsintottam rá
-Meg adom,ha te is a tiéd!-mondta és a kezét nyújtotta felém
Odadtam a telefonom,ő bepötyögte a számát és megcsörgette magát.Vissza adta a telom és átölelte a vállam akkor vettem észre egyedül vagyunk a szobába.Szóval "játszhatunk" egy kicsit.
Mögöttünk egy hangfal volt,arra felrakott és a nyakam kezdte el csókolgatni és harapdálni,mire a hajába túrtam.Nem tehettem róla,élveztem az egészet.Végül az ajka a számra csúszott,heves csókolózásba kezdtünk .A csók közben a haját túrtam,a göndör fürtjeit csavargattam,imádtam a hajához érni,olyan puha és selymes volt.
Harry az ingemhez nyúlt és gombolni kezdte.Nem állítottam meg,nem csak az hajtott,hogy Missie-t mennyire bosszantaná ha vele lennék,hanem kívántam is.A pólóját szépen lassan lehúztam és a szemem sokáig elidőzött a kockás hasán.Láttam,hogy a hasát nézem ezért elmosolyodott és elkezdte csókolgatni a mellkasomat,ami kicsit beindított.Újra smárolni kezdtünk és a nadrágomat kezdte el letolni,gyorsan lerúgtam a bakancsomat,így sikerült levennie a nacimat,már bugyiba és melltartóba ülltem a hangfalon,de Harry még volt nadrág.
-Kicsit sok rajtad a ruha!-nyögtem
Lerúgta a cipőjét,én miközben tovább csókolgatott kikapcsoltam a nadrágszíjját és letoltam a naciját,amit az ő segítségével le szedtem.
Lassan fehérneműnk is lekerült és hát történt,ami meg történt.Izgalmas és jó érzés volt,mondjuk az lett volna a legjobb ha nem a hangfalon,mert az egész kicsit volt,de Harry......fantasztikus szerető!Minden percet élveztem az egésznek!A nyőgésemitől vízhangzott az egész helység.


Otthon nem tudtam nem Harry-re és a mi kis kalandunkra gondolni.Életembe nem éreztem ilyet,ilyan fantasztíkus érzést.
Üzenetem jött.

Fantasztikus voltál! H.

Elmosolyodtam és kacéran vissza írtam neki:

Nem csak az én érdemem! ;) Megismételhetnénk valamikor! C.

Nem kellett sokáig várnom a válaszra:

A számból vetted ki a szót édesem! H.

Elmosolyodtam.Felmentem a Twiterre és láttam Harry bekövetett.Mosolyogva vissza követtem és írtam neki üzit.Nem sokat csak egy mosolygós és kacsintós smiley-t.
Úgy látszik,hogy ő se bánja a kis kalandunkat.

Pár perccel később Missie rontott be a szobámba síkongatva.
-Téged bekövetett Harry Styles?-vinnyogta
-Ühüm.És?
-Ő életem szerelme!-mondta akadozó hangon
Hmmm....az élete szerelme,jól fog jönni ez a Styles gyerek!Nem csak az ágyba,hanem a Missie ellen is tökéletes lesz!Kicsit gonosz vagy,nemde?

3.rész

Claire Bond 

Másnap reggel arra ébredtem,hogy a telom jelzi,hogy üzenetet kaptam.Megnéztem Thonny írt.

Ma van munka a stadiomba,fel írtunk téged is 1-re gyere!T.

Oké!C.

Megnéztem az órát már dél volt.Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényemhez néztem,majd ki az ablakon.Mint mindig hűvös volt Londonba.A szekrényből kivettem egy fekete cicanadrágot,egy piros-fekete kockás háromnegyedes újjú pólót és egy fekete sapit.
Lesétáltam az alsó szintre ahol Missie elég másnapos fejjel kávézott.
-Hova mész?-kérdezte rekedt hangon
-Dolgozni!-mosolyogtam rá és felvettem a fekete bakancsomat
-Na szeva!-mondta és már rohantam is a buszra
A buszt épp,hogy elértem.Persze,hogy tömve volt az egész jármű és persze,hogy rá léptek a lábamra.Mire beértem a stadiomba csak 2 perc volt hátra félig így hát rohantam ahogy csak bírtam a munka adóhoz.Végül óda értem.
Név sort olvastak,majd mindenkit elirányítottak a dolgozó "szobánkba".Én kaptam a koncert termet,az volt a feladatom,hogy a mikrofon állványokat a megfelelő helyre rakjam.Meg a hangszerek megigazítása és behangolása,mivel tudták,hogy tudok gitározni.
A terembe belépve mély lélegzetet dúdólni kezdtem.A színpadra fellépve lassan kezdtem sétálni és a mikrofonokat kezdtem el rendezkedni.
A gitárokat is behangoltam és körbe néztem,nem volt ott senki.Így nagy bátorságot vettem magamon és az egyik mikrofonhoz léptem,majd énekelni kezdtem.Csak úgy rögtönőztem,de nagyon élveztem.
A dalom végén egy taps hangzott fel a néző térről.Nem láttam,hogy ki az így hát óda kiáltottam.
-Ki vagy?
Az alak aki tapsolt lassan a szimpad felé kezdett jönni és egyre jobban láttam őt és ezzel egyre helyesebb is lett.Egy fiú volt.Zöld szeme és barna göndör haja volt,amikor mosolygott rám a bal pofiján egy göndröcske jelent meg.
-Szia!-mosolygott
-Szia!Na ki vagy?-mondtam
-Nem tudod?
-Mért kéne?
-Hát én vagyok az aki abba a bandába játszik akinek te berendezted a színpadot.
-Vágom,de még mindig nem tudom,hogy ki vagy.
-Harry,a nevem Harry Styles.A te neved mi?
-Claire Bond!
-Nos Clarie őrülök,hogy találkoztunk.-nyújtotta a kezét
-Ugye tudod,hogy egy lány soha nem fog kezet?
-Akkor mit szokott csinálni űdvőzlés kép?
-Megszoktuk ölelni egymást!
-Na akkor ölelj meg!-kacsintott rám
-Reméltem,hogy nem érted félre!-mondta flegmán majd leugrottam a színpadról
Kimentem a teremből és bele ütköztem a Harry bandájának többi tagjába.Akik köszöntek,természetesen vissza köszöntem.

Késöbb amikor haza akartam menni óda jött hozzám és Calvin-ékhez a megbízonk.
-Gyerekek!Maradjatok a koncerten!-mosolygott
-Örömmel!-mosolygott Thonny
Hát igen jó benyomást akart kelteni,hogy legközelebb is dolgozhassunk itt.Hát ott maradtunk,be vittek minket a VIP részleghez ahol több lány síkoltózva nézett körbe.
Amikor a banda belépett a helységbe ők hangosan sikítani kezdtek,volt aki sírni is elkezdett.Én csak bambultam magam elé amíg valaki elém nem lépett.
-Claire.-suttogta valaki rekedt hangon amikor felnéztem egy zöld szempár nézett issza rám

2.rész

Claire Bond 

6 óra körül már indultunk haza,szívem szerint ott maradtam volna a gyár udvarába.A barátaimmal.Ott ahol nyugalom van,de sajnos el kellett indulni.
Lassan alig haladva mentem haza.De sajnos haza értem,amikor beléptem a lakásba Missie ott állt és várt......rám.
-Na megjöttél?-mosolygott "édesen"
-Szerinted?-flegmáztam
-Mért vagy ilyen büdös?
-Tudod te ki a büdös!
-Csak nem cigiztél?Megint?
-Drágám,te inkább törődj azzal,hogyan nézel ki,mert másra nem vagy jó.
-Te mondod?-mosolygott rám
-Én drágám!Tán süket is vagy?-vágtam vissza és felmentem a szobámba
Ahogy beértem a szobámba leroskadtam a földre és éreztem,hogy könnyek kezdik szúrni a szememet.Az ölembe vettem a gitárt és játszani kezdtem rajta.Csukott szemmel rögtönzés szerint játszottam a hangszeren,énekeltem halkan hozzá miközben a könnyek lefolytak az arcomon.
Mindent kiénekeltem.A fájdalmat amit okoztak nekem azok a szavak amiket mondott Missie.
Szerinte nem élek semmit,senki szerint se érek semmit.
Nem elég,hogy csúnya vagyok még érni se érek semmit!Csodás....
A dal végén teljesen megnyugodtam.A könnyeim felszívódtak és következő dal üteme sokkal nyugodtabb lett.A szövege pedig egy nyugodt kis dúdolás lett csak.Minden kitísztült.
-Claire!-dugta be a fejét Missie-Anyuék nem jönnek haza hétvégére a konferencia elhúzódott.
-Jó!Kimehetsz!-sziszegtem mire ő kacsintott és kiment
Ismerem ezt az arcot!Azt jelenti,hogy ma este nagy buli lesz nálunk,amire jönnek a jobbnál jobb pasik!Jaj,de jó.....

Sajnos igazam lett úgy 7:30-kor megérkeztek a vendégek hozzánk.8 órakkor már a ház tele volt ismeretlen emberekkel,akik jóba vannak a tesómmal.Persze én ezeket az embereket soha nem láttam.
Lassan lementem a földszíntre,a konyhába volt az úti célom,amikor valaki elkapta a derekam ás a nyakam kezdte el csókolgatni.Megpróbáltam szabadulni de nem tudtam.Vettem egy mély levegőt és felsikítottam.Pár perc múlva jött Missie aki pofán vágta a csávot,így végül az leszállt rólam.
-Kösz!-biccentettem és már rohantam is konyhába
-Mért nem bulizól velünk?-kérdezte Missie amikor utánam jött
-Mért tenném?
-Hogy végre jól érezd magad!Nem maradhatsz mindig Eleanor és a három tesója nyakán!Neked is élned kell!
-Jó!Egy,két korty még senkinek nem ártott meg!-mondta és a közelembe lévő Martini üveghez nyúltam.
Gyorsan felhajtottam egy kortyot,a Martini szinte magát öntötte a torkomba.

Kicsit később már teljesen be volt állva a házba mindenki.Missie egy srác ölébe ült és közben nagyba smároltak.Óda jött hozzám egy srác és magához rántott.Heves csókolózásba kezdtünk,a csók közben felkapott én pedig a derekára kulcsoltam a lábamat.Sokáig voltunk így.Semmi szégyen érzet nélkül elkezdett a pólóm alá nyúlkálni.Én nem is tudom mért de hagytam neki.De amikor a melltartóm csatját akarta kinyítani ellöktem.
-Na de bébi!-mondta mosolyogva
-Hagyj békén!-mondta és fel rohantam a szobámba
Amint felértem becsaptam az ajtót és az ágyamra vetődtem.Írtam egy smsm-t Andrev-nak.

Félek! C

Sokáig nem kaptam választ,de egyszer csak megszólalt a telefonom.Végre válaszolt.

Nincs mitől!Ne aggódj vigyázok rád! A 

Elmosolyodva küldtem neki egy pirulós smiley-t.A kezembe vettem a gitárom és egy kotta füzetet,majd elkezdtem írni életem első dalát.Sokáig írtam,de végül sikerült tökéletesítenem az egészet és tetszett a végeredmény!

1.rész

Claire Bond 

Mindig is tudtam,hogy más vagyok mint a többiek és sajnos nem jó értelembe.

-Clarie!-hallottam anya  éles hangját
Végig néztem magamon és hát nagyot sóhajtottam.A fekete hajam sima copfba fog,a ruhám egy sima szagatot farmerből és egy Ramones női fazonú pólóból állt,a lábamon nyúzott Converse feszült.
Lassan lementem a nappaliba ahol megláttam Missie-t azonnal elment a jó kedvem.
Szőke haja hullámosan omlott  a vállára,virágos egyberuhát és egy balerina cipőt viselt.Hát igen a szokásos "lányos" lány.
Végigmértem és egy gúnyos mosollyal üdvözöltem,hát igen megvetem az ilyen lányokat......nem is tudom mért.
-Thonny-ék itt vannak már?-kérdeztem
-Nem!Mért?-kérdezte anya
-Mert velük megyek suliba!
-Dehogy mész velük!!!
-Mért is nem?
-Mért Missie-vel mész!
-Á,csak rontanám a bevonulását!-nevettem fel gúnyosan
Kimentem az ajtón az oldaltáskámon az oldalamon és ott álltak ők,Calvin-ék.Amilyen gyorsan csak tudtam Eleanor nyakába ugrottam.Az ölelésébe biztonságba éreztem magam.
-Végre itt vagy!-suttogtam mire ő jobban ölelt
-Megint Missie?
-Igen.Bárcsak tesók lehetnénk!-mondtam
A derekamon egy kéz ölelését éreztem.Elengedtem a barátnőmet és mosolyogva megfordultam.Andrev állt velem szembe.
-Szia!-mosolygott rám és megölelt
A kezei között megnyugottam és mosolyogva bújtam hozzá,a fejemet a mellkasába temettem.A hajamat simogatva álltunk a házunk előtt.
-Srácok ideje indulni!-mondta Thonny
-Jó!-mosolyogtam és két puszit nyomtam az arcára
Rám kacsintott és elindult a "suliba".Hát igen péntek van ilyenkor nincs ofő és Missie levan fizetve,hogy fedezzen minket,cserébe én nem mondok el anyunak róla és Anne-ről egy-két titkot amit megtudtam.
Lassan végig mentünk az utcákon és befordúltunk egy régi gyár épülethez.
A kerítésen volt egy kis rozoga lyuk,ami pont akkora,hogy beférünk rajta.Így hát bemásztunk a gyár udvarába.
-Milyen gyár volt itt?-kérdezte Eleanor
-Asszem matrac gyár,de csődbe mentek.-feleltem
-Miért?
-Azt én honnan tudjam?-kérdeztem
-Te vagy itt az okos!-nevetett
A szememet forgatva Andrev-re néztem aki azonnal tudta mit akarok.Elő vette a zsebéből a cigis dobozt és adott egy szálat.A számba vettem a csikket,ő pedig leguggolt hozzám és meggyújtotta majd óda dobta Eleanor-nak az öngyújtót és leüllt mellém.
A cigit lassan szívni kezdtük miközben vártuk,hogy kikezdi a szokásos pénteki depizést.Végül Andrev szólalt meg.
-Elegem van már abból,hogy engem senki nem vesz figyelembe!Persze tudjátok,hogy több lánynak is tetszek,de annak aki nekem tetszik soha nem nézne úgy rám!Azt hiszi,hogy csak barátként tekintek rá,pedig szeretem...és....ez szörnyű érzés!-fejezte be
-Én soha nem leszek normális!Már most tudom!Soha nem leszek ponpon girl,se pláza picsa!Isten ments,hogy legyek!De ennek a kornak erről kellene szóljon,nem arról,hogy ezek a beképzelt ribik mindenkit megaláznak és azt képzelik mindenkinél jobbak!-mondat Eleanor
-Az osztályba azt mondták,hogy tuti azért barátkozok Claire-vel,hogy lefeküdjek vele....nem tudom,mért képzelik ezt!Egy lány és egy fiú nem lehetnek barátok?Szánalmasak az ilyen emberek...nem értem őket!Az emberek,mért ítélik úgy el a másikat ha nem is ismerik?-mondta Thonny
-Elegem van az életemből!De tényleg!Minden nap azt kell hallgatnom,hogy Missie milyen tökéletes,jó tanuló,szorgalmas és segítő kész.Persze én egy lusta,semmit nem tanuló és segítő kis dög vagyok!Utálom az egészet!!-sziszegtem az utolsó mondatot
Miután kiadtuk magunkból az gondolatainkat érzéseinket hátra dőltünk és csöndben szívtuk a cigit.Nem kellett beszélnünk,hogy tudjuk minden rendbe,mert hát tudtuk,hogy nincs minden rendben.Amíg nem változik meg a környezetünk addig ilyenek maradunk.Sokan azt mondják,hogy nekünk kéne változni,de ez nem igaz,ők nem értenek semmit.
Azért jó,hogy vannak ilyen barátaim akik megértenek,mert ők nem ítélnek el semmi miatt,azért szeretnek amilyen vagyok,nem a látszat miatt amit mutatok.Ők ismerik a valódi énem,de az életemnek egy részét még ők sem tudják,van egy olyan dolog amiről csak én tudok.Egyszer talán eljön az idő,hogy mindenki megtudja......

Prológus

Vannak az életnek olyan pontjai amibe az ember azt hiszi semmit nem ér.Én már így élek a születésem óta.Már kis koromba is azt hallgattam,hogy:
-Mért nem tudsz olyan lenni mint Missie?
-Clarie!Mért nem tiszta a ruhád?Missie mért tiszta??
-Clarie figyelj már óda!

És még sok ehez hasonló dolog mondta ami színte már  vált,de még is össze tör.3 ember teszi boldoggá az életem:a Calvin testvérek,ők tesznek engem boldoggá.Ők teszik teljessé az életem.......