5.rész

Claire Bond 

Szombat reggel mindig nyugi van nálunk,de most hangos zokogásra keltem,elindultam megkeresni,hogy mi az Missie szobájából jött.Lassan benyítottam,olyan látvány fogadott,hogy elborzadtam,mégis kicsit boldoggá tett.
-Mi a baj?-kérdeztem érdeklődve
Missie lassan felnézett a szemével ölni tudott volna.A szeme tiszta vörös volt a sírástól,elkezdett felállni és egyre közelebb lépet hozzám,amikor pár centire volt tőlem megragadta a nyakamat és erősen elkezdte szorítani.
-Hogy mi a baj?Az a baj,hogy az a fiú akit szeretek téged követett be,úhy,hogy te nem is követted és nem is írtál neki semmit bíztatót se arra kérő,hogy kövessen vissza,mert ez minden álmod!!!-üvőltötte
Nem tudtam megszólalni,alíg kaptam levegőt.Nagy nehezen ellöktem a kezét hátrébb léptem.
-Ez legyen a legnagyobb bajod!Amíg nem utál a világon színte mindenki és a szüleid nem vesznek semmibe az állítólagosan tökéletese testvéred miatt!-mondtam komoly hangon és kisétáltam a szobából
Berohantam a szobámba és a telefonomhoz nyúltam.Magányosnak éreztem magam,azt akartam,hogy valaki szeressen majdnem felhívtam Andrev-t,de tegnap színte rám se nézet így hát elhívtam Harry-t.Soha nem gondoltam volna,hogy felhívom emiatt,hogy magányos vagyok.
Harry felvette a telefont pár csöngés után.
-Szia édes!-mondta
-Harry...-mondtam kicsit síros hangon
-Valami baj van?
-Igen!Segíts!
-Hogyan?
-Gyere értem kérlek!Nem bírom tovább!
-Mondd a címed és 10 perc múlva ott vagyok!-mondta
Lediktáltam a címem és elkezdtem felöltözni.Felvettem egy szakadt csőnacit,egy félvállas fekete pólót és egy fekete balerina cipőt. hajam gyors össze kötöttem,fel kaptam a telóm és már rohantam is.Mire kiértem Harry már ott állt és várt rám.Gyorsan beszálltam a kocsijába,aminek sötétített ablak volt.
-Szia!-köszöntem
-Szia!-mondta és megcsókolt
Persze vissza csókoltam,nem tudom mért de a csókjától máris jobb kedvem lett.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte mosolyogva
-Mindegy,csak kettesben legyünk!
-Akkor hozzám?
-Oké!Menjünk hozzád!-egyeztem bele és már indultunk is
Hamarosan óda értünk egy nagyon szép kertes házhoz.
-Most futás!-mondta és kipattant a kocsiból én is követtem
Rohantunk ahogy tudtunk,végül beértünk a házba.Bent hangos nevetésbe törtünk ki.Egymásra néztünk,majd Harry közelebb húzott magához és egy puszit nyomott az ajkamra.
-Egyébként mi volt a baj?-kérdezte komolyan
-Hosszú....
-Gyere a nappaliba!Ott elmesélheted!-mondta és a nappaliba húzott
Leültünk a kanapéra és csak néztük egymást.
-Na mi történt?-kérdezte
-Tudod  tegnap bekövették és a tesóm Missie megláttam és reggel észre vettem,hogy sír és óda mentem hozzá,hogy mi a baj.Ő leordította a fejem és elkezdett fujtógatni.Amikor kiszabadúltam mondtam neki,hogy ez legyen a legnagyobb baja az életbe,hogy nem követed be....-mondta és éreztem,hogy a könnyek szúrják a szemem
Nem tehettem róla,de sírni kezdtem,Harry átölelt és simógatta a hátam.Úgy érzetem mintha ő lenne minden bajom megoldása,minden fájdalom csökkeni kezdett és öntudatosan is bújtam hozzá.
-Semmi baj nem lesz!-búgta a fülembe
-Honnan tudod?-kérdeztem
-Mert amíg így a két karom közt tarthatlak akkor inden rendben lesz!-mosolygott nem tudtam rá válaszolni-Mindent megtetszek azért,hogy vére te is normálisan élj,nem pedig úgy,hogy a testvéred majdnem megöl.
Nem tudtam erre se válaszolni.Nem volt szó vagy mondat ami kifejezte volna amít éreztem a mondat után amit mondott.
Mivel nem tudtam válaszolni rá csak megcsókoltam,többet nem is tudtam volna tenni abba a helyzetbe.A csók után elmosolyodtam,mire ő megcírogatta az arcomat.
-Látod sokkal szebb vagy!-mondta
Lesütöttem a szemem és átöleltem a nyakát.
-Harry!-mondtam
-Igen?
-Köszönöm!
-Nincs mit!-ölelte át a derekam
Nem tudom mennyi ideig ölelkeztünk,de nem tűnt elégnem,azt akartam,hogy örökké így maradjunk.......