Claire Bond
Mindig is tudtam,hogy más vagyok mint a többiek és sajnos nem jó értelembe.
-Clarie!-hallottam anya éles hangját
Végig néztem magamon és hát nagyot sóhajtottam.A fekete hajam sima copfba fog,a ruhám egy sima szagatot farmerből és egy Ramones női fazonú pólóból állt,a lábamon nyúzott Converse feszült.
Lassan lementem a nappaliba ahol megláttam Missie-t azonnal elment a jó kedvem.
Szőke haja hullámosan omlott a vállára,virágos egyberuhát és egy balerina cipőt viselt.Hát igen a szokásos "lányos" lány.
Végigmértem és egy gúnyos mosollyal üdvözöltem,hát igen megvetem az ilyen lányokat......nem is tudom mért.
-Thonny-ék itt vannak már?-kérdeztem
-Nem!Mért?-kérdezte anya
-Mert velük megyek suliba!
-Dehogy mész velük!!!
-Mért is nem?
-Mért Missie-vel mész!
-Á,csak rontanám a bevonulását!-nevettem fel gúnyosan
Kimentem az ajtón az oldaltáskámon az oldalamon és ott álltak ők,Calvin-ék.Amilyen gyorsan csak tudtam Eleanor nyakába ugrottam.Az ölelésébe biztonságba éreztem magam.
-Végre itt vagy!-suttogtam mire ő jobban ölelt
-Megint Missie?
-Igen.Bárcsak tesók lehetnénk!-mondtam
A derekamon egy kéz ölelését éreztem.Elengedtem a barátnőmet és mosolyogva megfordultam.Andrev állt velem szembe.
-Szia!-mosolygott rám és megölelt
A kezei között megnyugottam és mosolyogva bújtam hozzá,a fejemet a mellkasába temettem.A hajamat simogatva álltunk a házunk előtt.
-Srácok ideje indulni!-mondta Thonny
-Jó!-mosolyogtam és két puszit nyomtam az arcára
Rám kacsintott és elindult a "suliba".Hát igen péntek van ilyenkor nincs ofő és Missie levan fizetve,hogy fedezzen minket,cserébe én nem mondok el anyunak róla és Anne-ről egy-két titkot amit megtudtam.
Lassan végig mentünk az utcákon és befordúltunk egy régi gyár épülethez.
A kerítésen volt egy kis rozoga lyuk,ami pont akkora,hogy beférünk rajta.Így hát bemásztunk a gyár udvarába.
-Milyen gyár volt itt?-kérdezte Eleanor
-Asszem matrac gyár,de csődbe mentek.-feleltem
-Miért?
-Azt én honnan tudjam?-kérdeztem
-Te vagy itt az okos!-nevetett
A szememet forgatva Andrev-re néztem aki azonnal tudta mit akarok.Elő vette a zsebéből a cigis dobozt és adott egy szálat.A számba vettem a csikket,ő pedig leguggolt hozzám és meggyújtotta majd óda dobta Eleanor-nak az öngyújtót és leüllt mellém.
A cigit lassan szívni kezdtük miközben vártuk,hogy kikezdi a szokásos pénteki depizést.Végül Andrev szólalt meg.
-Elegem van már abból,hogy engem senki nem vesz figyelembe!Persze tudjátok,hogy több lánynak is tetszek,de annak aki nekem tetszik soha nem nézne úgy rám!Azt hiszi,hogy csak barátként tekintek rá,pedig szeretem...és....ez szörnyű érzés!-fejezte be
-Én soha nem leszek normális!Már most tudom!Soha nem leszek ponpon girl,se pláza picsa!Isten ments,hogy legyek!De ennek a kornak erről kellene szóljon,nem arról,hogy ezek a beképzelt ribik mindenkit megaláznak és azt képzelik mindenkinél jobbak!-mondat Eleanor
-Az osztályba azt mondták,hogy tuti azért barátkozok Claire-vel,hogy lefeküdjek vele....nem tudom,mért képzelik ezt!Egy lány és egy fiú nem lehetnek barátok?Szánalmasak az ilyen emberek...nem értem őket!Az emberek,mért ítélik úgy el a másikat ha nem is ismerik?-mondta Thonny
-Elegem van az életemből!De tényleg!Minden nap azt kell hallgatnom,hogy Missie milyen tökéletes,jó tanuló,szorgalmas és segítő kész.Persze én egy lusta,semmit nem tanuló és segítő kis dög vagyok!Utálom az egészet!!-sziszegtem az utolsó mondatot
Miután kiadtuk magunkból az gondolatainkat érzéseinket hátra dőltünk és csöndben szívtuk a cigit.Nem kellett beszélnünk,hogy tudjuk minden rendbe,mert hát tudtuk,hogy nincs minden rendben.Amíg nem változik meg a környezetünk addig ilyenek maradunk.Sokan azt mondják,hogy nekünk kéne változni,de ez nem igaz,ők nem értenek semmit.
Azért jó,hogy vannak ilyen barátaim akik megértenek,mert ők nem ítélnek el semmi miatt,azért szeretnek amilyen vagyok,nem a látszat miatt amit mutatok.Ők ismerik a valódi énem,de az életemnek egy részét még ők sem tudják,van egy olyan dolog amiről csak én tudok.Egyszer talán eljön az idő,hogy mindenki megtudja......
Végig néztem magamon és hát nagyot sóhajtottam.A fekete hajam sima copfba fog,a ruhám egy sima szagatot farmerből és egy Ramones női fazonú pólóból állt,a lábamon nyúzott Converse feszült.
Lassan lementem a nappaliba ahol megláttam Missie-t azonnal elment a jó kedvem.
Szőke haja hullámosan omlott a vállára,virágos egyberuhát és egy balerina cipőt viselt.Hát igen a szokásos "lányos" lány.
Végigmértem és egy gúnyos mosollyal üdvözöltem,hát igen megvetem az ilyen lányokat......nem is tudom mért.
-Thonny-ék itt vannak már?-kérdeztem
-Nem!Mért?-kérdezte anya
-Mert velük megyek suliba!
-Dehogy mész velük!!!
-Mért is nem?
-Mért Missie-vel mész!
-Á,csak rontanám a bevonulását!-nevettem fel gúnyosan
Kimentem az ajtón az oldaltáskámon az oldalamon és ott álltak ők,Calvin-ék.Amilyen gyorsan csak tudtam Eleanor nyakába ugrottam.Az ölelésébe biztonságba éreztem magam.
-Végre itt vagy!-suttogtam mire ő jobban ölelt
-Megint Missie?
-Igen.Bárcsak tesók lehetnénk!-mondtam
A derekamon egy kéz ölelését éreztem.Elengedtem a barátnőmet és mosolyogva megfordultam.Andrev állt velem szembe.
-Szia!-mosolygott rám és megölelt
A kezei között megnyugottam és mosolyogva bújtam hozzá,a fejemet a mellkasába temettem.A hajamat simogatva álltunk a házunk előtt.
-Srácok ideje indulni!-mondta Thonny
-Jó!-mosolyogtam és két puszit nyomtam az arcára
Rám kacsintott és elindult a "suliba".Hát igen péntek van ilyenkor nincs ofő és Missie levan fizetve,hogy fedezzen minket,cserébe én nem mondok el anyunak róla és Anne-ről egy-két titkot amit megtudtam.
Lassan végig mentünk az utcákon és befordúltunk egy régi gyár épülethez.
A kerítésen volt egy kis rozoga lyuk,ami pont akkora,hogy beférünk rajta.Így hát bemásztunk a gyár udvarába.
-Milyen gyár volt itt?-kérdezte Eleanor
-Asszem matrac gyár,de csődbe mentek.-feleltem
-Miért?
-Azt én honnan tudjam?-kérdeztem
-Te vagy itt az okos!-nevetett
A szememet forgatva Andrev-re néztem aki azonnal tudta mit akarok.Elő vette a zsebéből a cigis dobozt és adott egy szálat.A számba vettem a csikket,ő pedig leguggolt hozzám és meggyújtotta majd óda dobta Eleanor-nak az öngyújtót és leüllt mellém.
A cigit lassan szívni kezdtük miközben vártuk,hogy kikezdi a szokásos pénteki depizést.Végül Andrev szólalt meg.
-Elegem van már abból,hogy engem senki nem vesz figyelembe!Persze tudjátok,hogy több lánynak is tetszek,de annak aki nekem tetszik soha nem nézne úgy rám!Azt hiszi,hogy csak barátként tekintek rá,pedig szeretem...és....ez szörnyű érzés!-fejezte be
-Én soha nem leszek normális!Már most tudom!Soha nem leszek ponpon girl,se pláza picsa!Isten ments,hogy legyek!De ennek a kornak erről kellene szóljon,nem arról,hogy ezek a beképzelt ribik mindenkit megaláznak és azt képzelik mindenkinél jobbak!-mondat Eleanor
-Az osztályba azt mondták,hogy tuti azért barátkozok Claire-vel,hogy lefeküdjek vele....nem tudom,mért képzelik ezt!Egy lány és egy fiú nem lehetnek barátok?Szánalmasak az ilyen emberek...nem értem őket!Az emberek,mért ítélik úgy el a másikat ha nem is ismerik?-mondta Thonny
-Elegem van az életemből!De tényleg!Minden nap azt kell hallgatnom,hogy Missie milyen tökéletes,jó tanuló,szorgalmas és segítő kész.Persze én egy lusta,semmit nem tanuló és segítő kis dög vagyok!Utálom az egészet!!-sziszegtem az utolsó mondatot
Miután kiadtuk magunkból az gondolatainkat érzéseinket hátra dőltünk és csöndben szívtuk a cigit.Nem kellett beszélnünk,hogy tudjuk minden rendbe,mert hát tudtuk,hogy nincs minden rendben.Amíg nem változik meg a környezetünk addig ilyenek maradunk.Sokan azt mondják,hogy nekünk kéne változni,de ez nem igaz,ők nem értenek semmit.
Azért jó,hogy vannak ilyen barátaim akik megértenek,mert ők nem ítélnek el semmi miatt,azért szeretnek amilyen vagyok,nem a látszat miatt amit mutatok.Ők ismerik a valódi énem,de az életemnek egy részét még ők sem tudják,van egy olyan dolog amiről csak én tudok.Egyszer talán eljön az idő,hogy mindenki megtudja......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése