12.rész

Claire Bond

Miután ki takarítottuk a Zayn nappaliját,haza indultunk.

-Harry.-suttogtam 

-Igen?-kérdezte 

-Nem akarok haza menni!Nem bírom azt a környezetet tovább.

-Akkor maradj velem!

-Biztos?Nem akrok zavarni,szívesen megyek Eleanor-ékhoz...

-Jaj drága mért is zavarnál?-mosolygott 

Vissza mosolyogtam rá és beültünk a kocsijába.Harry bekapcsolta újra a rádiót az ő számuk ment a Little Things.Ő dúdolni kezdte míg én csak mosolyogva néztem rá,olyan tökéletes volt a mosolya és a hangja,hogy nehéz volt el hinni,hogy ember és nem egy angyal.Az én angyalkám.

-Claire..-kezdte el

-Igen?

Sokáig csak hallgatott,majd a háza előtt megállt.

-Mi van köztünk?-kérdezte komoly arccal

Csak néztem rá,nem bírtam megszólalni.Legszívesebben eltüntettem volna magam egy távoli kis szigetre.De sajnos ez nem lehetséges,válaszolni kell.

Tudtam mit kéne válaszolnom de nem tudtam ki mondani.Nem bírtam,nem is akartam.Áh dehogy nem akartam csak minden "hang" az elmémbe azt mondta,hogy nem mondjam ki azt a szót amit kikéne.Hiába igaz.Hogy is tudnám ki mondani?Mikor tudom,hogy csak sírás lenne mindennek a vége,hiába kedveltem meg Harry-t nem lehet köztünk semmi komoly.

-Claire?Mi van köztünk?-kérdezte újra 

-Harry...én...én..-kezdtem volna mondani de nem jött ki szó az ajkaimból

Kérdően nézett rám,úgy éreztem mintha ő is akarna mondani valamit nekem,de ő se tudja ki mondani.A francba is az érzésekkel!

-Claire!Én szeretlek!-mondta-Tudom csak rövid ideje ismerlek,de emlékszem amikor megláttalak a színpadon és hallottam ahogy énekelsz úgy éreztem muszáj néznelek.Amikor először beszéltünk akkor azt hittem,hogy végre egy lány aki ne kezd sikongatni  amikor rá nézek vagy egy kicsit is a közelébe vagyok.Azt hittem,hogy te más vagy és jól hittem te más vagy....teljesen!-mondta
-Harry tud meg az elején csak azért voltam veled,hogy bosszantsam Missie-t,de miután megismertelek rájöttem,hogy te nem csak egy aranyos pofi vagy a tévéből hanem egy igazán érző,szeretettre való fiú.Csak félek és nem akarom,hogy megbántsalak.-mondtam
-Keményebb vagyok mint hiszed!
-Hidd el jobban ismerem magam!
-Azt nem hiszem!Claire te azt hiszed,hogy átlagos lány vagy de ez nem igaz!Te nagyon is különleges vagy!Annyira más mint a többi lány!
-Ugyan már!Ne beszélj hülyeségeket!
-De igazam van!-mondta és közelebb húzott magához
A szívem annyira dobogott,hogy azt hittem majd kitörik a mellkasomalamból és a hasamba valami fura de kellemes érzést éreztem,az érzés olyan volt mintha ici-pici lepkék csapkodnának a hasamba.Még soha nem éreztem ilyet.
Még közelebb húzódtam hozzá és puszit nyomtam a szájára.Mosolyogva nézett rám,attól a mosolytól a szívem egyre erősebben vert úgy éreztem igen végre meg találtam az a valakit akit mindenki keres az életébe.
Sokáig csak ölelkeztünk.Harry közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.De másmilyen volt ez a csók mint a többi.Lassú volt és szeretettel teli,minden egyes ajak mozgásnál egyre jobban húztam magahoz akartam nagyon is.
-Harry,akarlak!-lihegtem két csók között
Bele mosolygott a csókba és az ölébe ültetett.Kinyította a kocsi ajtaját és az ölébe bevitt.A csókot nem szakította meg ez idő alatt.Amikor végre benn voltunk a házba a háló szoba felé vettük az irányt...