2013. június 1., szombat

7.rész

Claire Bond 

Egy átlagos családba vasárnaponként templomba mennek vagy együtt ebédelnek ellentétbe mi karácsonykor se megyünk el.Anyáék soha nincsenek itthon így amikor még élt a nagymamám vele mentünk a templomba.De most esély sincs rá,hogy menjünk.Minek mennénk?Hogy nézzem a boldog családokat akik együtt mennek a templomba?Hogy fájjon a szívem emiatt?Nem éri meg.
Elő vettem a laptopom és felmentem Facebook-ra.Amikor betöltött láttam,hogy jött egy üzenetem Eleanor-tól.

Eleanor Celvin:Mit csináltál Andrev-el?Tiszta ideg beteg! ://
Claire Bond:Semmit!Csak közöltem vele,hogy nem a világ közepe és megcsókolt és pedig elutasítottam. ://
Eleanor Celvin:Megcsókolt? :oooo
Claire Bond:Igen!De én megyek!

Hamar leléptem nem volt kedvem beszélgetni vele,se senkivel.Csak feküdtem az ágyamon.Behunytam a szemem és gondolkozni kezdtem,hogy hol romlott vajon el minden?

*                                                      vissza emlékezés                                                    *

-Gyere Claire!-nevetett Missie boldogan
-Megyek!-mondtam és már rohantam is
Mentünk a játszó térre anyával,ami persze 7 évesen nagy dolog egy lánynak,mi Missie-el kézen fogva ugráltunk és énekeltünk egy  dalt,de teli torokból mint egy tökéletes testvér pár.A játszó térérre amikor megérkeztünk beülltünk a homokozóba és csináltunk egy szép várat meg pár pogit és gombócot is.Boldogan néztük a számunkra tökéletes homok ételeket és a várat,amibe be szerettünk volna költözni,mert olyan szépnek tartottuk.
A homokozó után hintázni mentünk és azon versenyeztünk ki megy magasabbra és nevettünk,boldogok voltunk,jól éreztük magunkat,aztán jött anya kicsit komor arcal ás így szólt:
-Lányok ideje haza menni!
Nagy nehezen bele mentünk,aznap este anyáék életünkbe először veszekedtek.Még mindig itt van a fülembe az a kiabálás.Emlékszem aznap este Missie-el együtt aludtunk az ágyamba,össze bújtunk és sírtunk miközben egymást vigasztaltuk.


*                                               emlékezés vége                                                            *

Az emeletről anya kiabálását hallva lementem,ahol ott volt ő,apa és Missie akinek könnyes volt a szeme.
-Mi történt?-kérdeztem
Missie rám nézett és a nyakamba borult és sírni kezdett kicsit fura volt de átölelte.
-Claire!-mondta anya
-Igen?
-Tudod apáddal nem munka ügybe utaztunk el....
-Hanem?
-Ügyvédet szereztünk és beadtuk a válási kérvényt!Az éjszakákat külön hotelbe töltöttük!-mondta anya
Síri csönd lett a szobába,csak Missie sipogását hallotuk.
-Engedj el!El kell mennem!-suttogtam Missie-nek
-Hova?
-Az mindegy!De muszáj mert a végén vérfürdő lesz!
-Jó!De vigyázz magadra!-mondta és elengedett
Kirohantam a szobából,felkaptam egy torna cipőt és a dzsekim.Már rohantam is,ahogy csak tudtam,az utcán túl leülltem egy fa alá és a zsebembe kezdtem turkálni,a melegítőmbe ami aznap volt rajtam,megtaláltam a cigim és a telefonom.
Meg gyújottam egy szálat és azon gondolkoztam,hogy megint legyen pofám felhívni Harry-t?Vagy ne?
Miközbe gondolkoztam egy kocsi állt meg mellettem.
-Hé baby!Kell egy fuvar?-mondta  a vezető
-Jól jönne!-nevettem rá
Ez honnan tudja mindig,hogy mikor kell jönnie?Biztos valami titkos szuper erő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése