2013. június 4., kedd

9.rész

Claire Bond 

A szemembe tűzött a nap,ami eléggé megzavart.Lassan felkönyököltem és körül néztem a szoba padlóján szét voltak szórva a ruháim és Harry alsó nadrágja.Elmosolyodva dőltem vissza a párnák köze,ahol Harry még nagyba aludt.Rá néztem és nem bírtam ki,hogy ne simítsam meg az arcát.Harry elmosolyodott álmába ahogy megsimógattam.Úgy aludt mint egy angyal,egy igen fáradt angyal.Nem tudtam nem mosolyogni,igaz csak néhány napja ismered de mégis olyat érzek iránt,mint még senki iránt nem.
Harry lassan kinyitotta a szemét.Lassan körbe nézett majd rám és mosolyogva magához húzott.
-Azt hittem elmész egy szó nélkül.-mondta 
-Eszembe se jutott.
-Örülök neki!-mosolygott
Átkaroltam a nyakát,Harry pedig szuszogva bele fúrta a fejét meztelen vállamba.Az arcomat befúrtam a hajába,mindig is szerettem az haját érezni.Mindig annyira selymes és puha volt.
-Nem megyünk el valahova?-kérdezte 
-Harry mibe menjek?-feleltem kérdéssel a kérdésre 
-Adok én neked ruhát!-mondta és kimászott az ágyból 
A gardróbba ment és hozott nekem egy cica nadrágot és egy pulcsit,az ő pulcsiját.
-Jó lesz?-kérdezte 
-Jó!-mosolyogtam és elvettem tőle-Köszönöm! 
Gyorsan puszit nyomtam a szájba és elkezdtem keresni a fürdőt.Végül sikerült megtalálnom.Felvettem a tegnapi fehérneműm,a cicanadrágot és a pulcsit.A pulcsi csak kelően volt nagy,olyan volt mintha direkt ilyen lenne.A hajamat kifésültem Harry fésűjével és az arcomat gyorsan megmostam.A tegnapi kicsit lefolyt sminketet letöröltem,de a szempillámon maradt egy kis spirál.Végig néztem magamon,boldognak tűntem.A szemem csak úgy csillogott és a szám is mosolyra húzodott.Igen boldog voltam végre,igazán boldog.
-Gyere már!-kiáltott be Harry
Lassan kiléptem és megláttam őt.Egy laza farmerbe,Rolling Stones-os pólóba és torna cipőbe támaszkodott neki a falnak mosolyogva.Lehetetlen,hogy egy ilyen Adonisz tényleg szeressen.Talán jobb is így,hiszen anyáék is szerették egymást,most meg.....elválnak.Nem akarok szerelmes lenni!
-itt vagyok nyugi!-mondta
-Na gyere!-nyújtotta felém a karját
Kézen fogva mentünk a kocsijához,amikor beültem néztem ahogy átsétál a vezető ülés felé.Akkor már tudtam,egy ilyen srác soha nem szeretne engem egy átlagos lányt.
Bementünk egy helyi bevásárló központba,ahol valami oknál fogva elég kevés volt a tini.
-Mért vannak ilyen kevesen?-kérdeztem
-Mert hétfő van?-mosolygott
Homlokon csaptam magam és röhögve megálltam.Hát persze tegnap vasárnap volt,én meg Harry-nél....aludtam.Tudtam én,hogy valami nincs rendbe.
Nevetve sétálgattunk majd leültünk egy padra beszélgetni.
-Nem aggódsz a suli miatt?Hogy kihagytad?-kérdezte
-Nem!Jobb idő töltésem volt.
-Hmmm...szerintem is.-kacsintott rám
Rá mosolyogtam,csak mosolyogtunk egymásra,amikor egy ismerős illat megcsapta az arcomat.Egy olyan cigi illata amit ezer közül is megismernék.Pár perc múlva gördeszka kerekek hangját hallótam,ami késöbb átugratta a padot.Andrev volt .
-Szia Claire.-köszönt nyersen
-Szia!-köszöntem vissza fapofával
Végig mért minket,majd mosolyogva megszólalt.
-Megint kurvát játszol cica?
Dermedtem néztem rá,láttam,hogy Harry megfeszül.
-Mit mondtál neki?-kérdezte Harry olyan hangona mit még soha nem hallottam
-Mi van szépfiú rossz a füled?Elismételjem neked újra?-mosolygott a fiú
Harry felpattant és közelebb lépett Andrev-hoz.A testtartása feszült és láttam,hogy erősen ökölbe szorítja a kezét.Melléjük léptem Harry-t kicsit hátrébb toltam majd Andrev-ra néztem.
-Drága Andrev!Attól,hogy nekem nem kellesz,se semmi normális csajnak úgy igazán nem kéne lekurváznod.Tudod attól nem vagy nagyfiú ha cigizel,meg itt kurvázol!Attól lennél te igazi "férfi" ha éretten kezelnéd az olyan helyzeteket amiket te kreálsz!Mert tudod egy lányt nem szoktak csak úgy le kurvázni azért,mert egy hangsúlyozom fiúval lefekszik,de annak a lánynak te nem kellesz!-mondta és elhúztam Harry-t
Ott hagytuk had főjjön a levébe,nem bírtam tovább ott maradni.
-Harry!-szólaltam meg
-Igen?
-Létszíves vigyél haza!
-Tényleg?
-Igen!Elegem van a mai napból!-mondtam és hátra dőltem
A házunk elött a kocsiba egy gyors csókkal búcsúztunk,ahogy tudtam be rohantam a házba.A nappaliba anya és apa ült.Amikor beléptem felpattantak.
-Clarie!-mondták egyszerre
Rájuk néztem olyan mivan fejjel,ők erre óda rohantak és átöleltek.
-Kicsim!-mondta anya-Soha többé ne menj így el!
Hallottam a hangján,hogy sír,de egyszerűen nem érdekelt nem tudtam sajnálni.Így jár aki szeret akárkit is csalódik....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése