16.rész

Claire Bond 

-Claire!-hallottam egy hangot a közelből

Behunytam a szemem,tudtam,hogy ő az.Tudtam,hogy elkel engednem Harry-t.
-Menj el!-suttogtam
-Mi?Miért?
-Ne kérdezz!Csak menj!-mondta és elengedtem kicsit meg is löktem a mellkasát
Kicsit furán nézett rám,majd miután meg egyszer meglöktem elindult.De vissza fordult és meglátta Andrev-t.A két fiú gyilkos tekintettel néztek egymásra,olyan perzselő tekintete még senki nem látott szerintem.
Nem tudtam mit csak álltam köztük.Nézetem,ahogy merednek egymásra.
-Nocsak Styles!-mondta Andrev-Próbálod vissza szerezni a barátnőmet,mert nincs kit dugnod?
Lehajtottam a fejemet és a cipőmet kezdtem el kémlelni.
-Andrev!Nem magadból indulj ki!-morogta Harry
-Akkor mért jöttél ide?Ha azt írta,hogy nem akar többé látni?
-Meghívtak minket fellépni!?-mondta Harry
Rá néztem a göndörre,a szeme csillogott ahogy rám nézett.Rá mosolyogtam,ó pedig vissza rám.Közelebb akartam menni meg akartam csókolni és ölelgetni akartam egész este.Hiányzott az érintése.
-Claire!-mondta Andrev
-Igen?-néztem rá gyorsan majd vissza Harry-re
Tudtam,hogy hamar vége lesz,hogy látom,hogy ilyen közel lehetek hozzá.
-Menjünk!-mondta élesen Andrev
Behunytam a szemem,nem tudtam mit tegyek.A távolba néztem és megláttam Eleanort,a barátnőmet.Rá néztem,szugeráltam,hogy vigye el a testvérét.Meg is értette és oda jött.
-Andrev!Gyere csak segíts nekem!-mondta és átkarolta
Szorosan fogta így nem tudott ki szabadulni,vele kellett mennie.A barátnőm meg mentette a napomat.Ketten maradtunk a nagy tömegbe.Megfogtam Harry kezét és bolintottam,hogy jöjjön velem.
A parknak van egy kisebb kávézó,oda vittem.Bementünk az épületbe ahol üres volt szinte üres volt.Csak néhány kicsit részeg tini ült egy józan baráttal aki aggódva nézte ahogy a barátja,hogy szédülög.
-Harry!Beszélnünk kell!-mondtam
Harry rám nézett a szívem megint gyorsabban kezdett verni,a gyomromba ezernyi lepke csapkodott.
-Mit szeretnél Claire?-kérdezte
-Meg beszélni a dolgokat...
-Mit?Az üzenetet vagy,hogy üzenetbe szakítottál,hogy ki használtál?Vagy,hogy én ezek után is szeretlek!
-Még mindig szeretsz?
-Igen!Szeretlek!-mondta
Döbbenten néztem rá éreztem,hogy rögtön elájulok.
-Ezek után mégis hogy?-kérdeztem
-Kérdezd a szívem!-mondta
Közelebb léptem hozzá,nem bírtam tovább,hogy távol van tőlem.
-Tudom,hogy te azt a barmot szereted és boldog vagy vele!Tudom,hogy te soha nem is szerettél de én....-mondta de én elhallgattam egy csókkal
Harry vissza csókolt,egyre közelebb húzott magához.Olyan volt mintha magába akart volna olvasztani,hogy örökké együtt maradnánk.
-Harry...azt az üzenetet nem én írtam!-mondtam
Nem válaszolt rá csak újra megcsókolt.Nem törődtünk semmivel,se senkivel.Csak együtt akartunk lenni.